„Pizsamaparty a léleknek”

Mai civilizációnk eszményképe a sebesség, ebből ered az állandó szorongás érzése, a „rosszul érzem magam” érzés, a depresszió és az agresszió is és legfőképp a STRESSZ.

Társadalmunk, azáltal, hogy a túlzott bőség nyomása alatt tart bennünket, hadüzenet nélküli háborút folytat a nyugalmunk ellen.

Van kiút a „túl sokat, túl gyorsan” élet hamis csábításából!

Merj lassítani, merengeni, álmodozni és „tétlenül” csak lenni, mely nagyon intenzív tevékenység tud lenni: hiszen ekkor vagy a jelenben, elmélyedsz valamiben, esetleg kapcsolódsz a másik emberhez vagy valódi önvalódhoz úgy igazán!

Tanuljunk a gyerekektől. A gyerekek akkor a legboldogabbak, amikor van idejük és terük játszani, felfedezni saját világukat. Lehet, hogy mi ide-oda pattogunk a múlt és jövő között, azonban a gyerekek arra vágynak (zen mester módjára), hogy teljesen átéljék a jelen pillanatot.

Legnagyobb és legfélelmetesebb ellenségünk a felgyorsult életritmus és vele együtt a „túl sok” szindróma:

Ezek mind a stressz újabb forrásaivá válnak. A sok kis stresszhelyzet lerombolja az ellenálló képességedet, szellemileg, érzelmileg és testileg is (immunrendszer). Megzavarja a koncentrációs képességedet, alapvető nyugalmadat és biztonságérzetedet.

Szükségünk van a nyugalomra, a pihenésre, hogy az örömteli létezés pillanatait megtaláljuk. Erről szól Kim John Payne Egyszerűbb gyerekkor című könyve, mely főképpen a stresszmentes, valódi gyerekkor megteremtésében segít, de tanácsai, iránymutatásai minden felnőtt számára egyaránt aktuálisak.

Biztos sokan ismeritek a „megfőtt béka” példamesét, mellyel sokan példálóznak manapság.

Ha egy békát egy tál meleg vagy forró vízbe helyeznek, azonnal kiugrik abból. Elviselhetetlenül kellemetlennek találja a meleget, és reflexszerűen változtatni akar helyzetén. Ha azonban ugyanazt a békát egy tál hideg vízbe rakják, majd a vizet lassan, fokozatosan melegítik, akkor a béka szinte megfőzhető, mivel nem érzékeli a víz hőmérsékletének fokozatos változását.

Pontosan így szokunk hozzá mi a fokozódó nyomáshoz, stresszhez, a TÚL SOKHOZ. De közben nem vesszük észre, hogy ez ártalmas számunkra, és hogy tönkre teszi az életünket.

Vajon miért ejt rabul mindenkit a „túl sok” szindróma?

A válasz egyszerű és nyilvánvaló: nem merünk nemet mondani és a „nem akarok kimaradni/lemaradni” FÉLELMÜNK legyőz mindent. És mint tudjuk: félelemmel élt élet fél élet.

Azonban a lelkünknek szüksége van a pizsamapartykra: olyan napokra, amikor nincs program; semmittevős, strukturálatlan szabadidős pillanatokra, amikor mindenre ráérünk. Ha képes vagy lassan, sehova sem sietősen tölteni a szabadidődet, akkor lesz idő a látszólag „haszontalan”, „lényegtelen” „hozzáadott értékkel nem rendelkező” dolgokra: sétálás, felhőnézegetés, valódi beszélgetés, illetve a konkrét tevékenység nélküli együttlevés, semmittevés. (Nem mellesleg a semmittevés a kreativitás bölcsője!)

Életmódodban, életviteledben néhány alapvető egyszerűsítéssel sok mindent kivédhetsz, igaz ez lemondásokkal jár:

Figyelem! Ne légy harmóniafüggő! Nem arról beszélünk, hogy az életünkben nem szabad semmiféle stressznek lennie! Életünk nem stresszmentes tündérmese. Szükségünk van a konfliktusokra a jellemünk fejlődéséhez. A hangsúly az egyensúlyon van, mely a libikókához hasonlóan gyakran kibillen. A hétköznapok stresszes súlyát kövesse az otthon nyugalma, melege, könnyebbsége.

Irányítsd Te az életedet! Lassíts le, hogy meg is élhesd!